Ólomüveg története

Ólomüveg története

Ólomüveg története a középkori keresztény  templomokban kezdődik, az ablaknyílások szerepe felértékelődik, nemcsak a világosságot adja, hanem díszítésre is szolgál.

A templom szent hely, ahol minden, a hívő lelki életét szolgálja. A külvilágból beszűrődő zavaró tényazőket ki kellett zárni. Az ablak fényt ereszt be és egy felület ahol tanítói céllal a hit , a biblia történeteit mesélik el, – egy dekorációs felületként is szolgált. A színes üvegen keresztül a fény pompás színes hangulatúra festette a templom belsejét.

A céljuk csak a dekoráció volt eleinte, szőnyegszerűen apró mozaikdarabkákból állt az ablak, volt figurális ábrázolása is, de nem ez volt a fontos. Vastag ólomkereteket használtak, kevés színnel dolgoztak, az alapszíneket használták főleg: piros kék zöld.

Az ólomüveg története nem nagyon ismert i.sz. 1000-nél korábbról, csak néhány írásos emlék maradt fent színes üvegablakokról.

 Az első imert alkotás 

A legrégibb emlék egy festett üvegablak töredék, ami egy Krisztus- fejet ábrázol. A Lorsch am Rhein kolostorából az ásatások során került elő, és IX-X századi lehet.

A legöregebb épen megmaradt ólomüveg a XI. századból maradt fent,  az augsburgi dómban van és 5 ótestamentumi prófétát ábrázol.

Theophilius barát – aki a középkori tinta készítésében jeleskedett- mutat be, egy XII. századi kolostori üvegfestő műhelyt és az üvegfestés korabeli technikáját az írásaiban.

Ólomüveg felvirágzása

A 13. századi gótikában aztán az áttört falak tele ablaknyílásokkal nagy lehetőséget adtak az ólomüvegezés kibontakozásának.  A hívőket elkápráztató gyönyörű festett ólomüvegablakok készültek.  Viszont dekorációként működik most is, a templom egy eleme, amin keresztül a beszűrődő színes fények elkápráztatják a hívőket.

A kor találmánya a “grisaille”, de ezt csak főleg a cisztercita templomok használják.

Az ablakok mozaikszerűek, mivel nagy darabokat nem tudtak készíteni: az első síküvegek úgy készültek, hogy egy-egy forró üveggolyót pörgettek lapos tányér alakúvá.

Majd az üvegfúvás elterjedésével, jóval nagyobb lapokat voltak képesek előállítani. Hengert fújtak, a két zárt végét leválasztották, középen végigrepesztették, és a forró kemencében kiterítették. (a kézzel készült antik üvegeket ma is így készítik) Tiszta szép színeket sem tudtak még előállítani, mert a szennyeződések benne maradtak az üvegben, ezért lágyabbak a gótika tónusai.

Hanyatlás időszaka

A 14. századtól ez a művészeti ág hanyatlásnak indul, sok új dolgot találnak fel, de mégsem hoz új lendületet az üvegművészetben. Többször használják a grisaille technikát, feltalálják az ezüstsárga ráfestést “silbergelb”. Még egy új technika is megjelenik az átfuttatot üveg, vagyis  “überfangglass”.

A 15. századtól már a plasztikus árnyékolással teszik térhatásúvá a festményeket “schwarzlot -festés”. A vallási témájú képek mellett megjelenik a tájkép és az emberközpontú világkép. Az emberi test színezéséhez egy vérkőből -hematit- készített átlátszó zománcot készítenek. 

A technika egyre tökéletesedik, híres művészek készítenek terveket az üvegfetészet számára.

Templomokban, főúri kastélyokban, házakban  is megtalálhatók már üvegfestmények, a hétköznapok ábrázolásaival. Új típus, a kabinet üvegfestészet van elterjedőben, a gazdag polgári házak ablakait díszítve. 

A technika kihalása

Majd a 17.-18. században jófomán teljesen kiveszik ez a művészeti ág, az ablakok feladata, hogy a fény megvilágítsa a falakra festett freskókat, stukkódíszeket.

A 19. századra nincs aki értene az ólomüvegezés művészetéhez.

Újraéledő üvegművészet

1842-ben kezdi felújítani a kölni dómot, ekkortól fordulnak vissza gótika művészete felé, kezdik újra értékelni a régi alkotásokat, több kevesebb sikerrel, szervezetten állnak a műemlékvédelemhez. Majd a század második felére fedezik fel újra a középkor üvegfestészetének titkát.

Angliában Charles Winston ( eredetileg jogász) kémiai kísérletezéseket végez, majd 1863-ban William Edward Chance-nek sikerül középkori hatású üveget előállítani. Majd a Morris-cég a század második felére már jó üveget gyárt. Sok kartont Edward Burne-Johnes tervez a cég számára.

Amerikában Louis Comfort Tiffany kísérletezikaz üveggel, új munkáit az 1893-as chicagói világkiállításon mutatja be.